A SZTORI

AZ ÚGY VOLT…

 

2006-BAN VOLTUNK PÁRAN

Az úgy volt, hogy voltunk páran srácok és lányok, barátok. Vagy csak unatkoztunk, vagy csak túlbuzgók voltunk, de akartunk egy helyet ahol lehet bandázni, csak úgy lenni, valamit csinálni, közösségben lenni. Helyet akartunk, ahol új dolgok születhetnek, szabadidő telhet el, új barátságok születnek, nagy tervek kovácsoldónak. Szóval egy klubot akartunk.

 

LETT KLUBUNK…

Megalapítottuk az egyesületünket, pályázatunk egy kedvezményes ingatlanra, és kis belvárosi pincehelyiségre, amit meg is kaptunk. Az egyik lány a csapatban tudott pályázatot írni, hát írtunk egy pályázatot, hogy ezt a mi kis helyünket fel szeretnénk újítani. Nyert a pályázat, kifestettük, felújítottuk, vettünk bele bútorokat. Nem volt az igényesség netovábbja, de a miénk volt. Át is adtuk, ahogy kell, szalagátvágás meg sajtó, még polgármester is volt a megnyitón. Szóval lett klubunk. Ez volt a Club Miskolc.

 

AMOLYAN CIVIL START-UP…

Egyre több, egyre jobb programjaink lettek, egyre több barátunk lett, összefogtunk más miskolci csapatokkal egy-egy projektben, szépen haladtunk a tervünkkel. A szabadidős hóka-móka mellett egyre több lett a képzésünk, oktatásunk, amúgy amatőr módra, de lelkesen. Volt, amihez kaptunk hazai támogatást, volt amit magunk finanszíroztunk, önkénteskedtünk, tettük a közért, majd hivatalosan is közhasznúak lettünk. A csapatnak persze ez csak a hobbi volt, mindenkinek volt főállása, vagy éppen tanulmánya.

JÖTT A NÁSZ ÉS A GYÁR…

Összefogtunk barátainkkal és csináltunk egy nagy bulit 2007-ben. Ez volt a nász, mivel apropója egy esküvő volt. Aztán csináltunk még nagyobbat a következő évben, amit már gyárnak hívtunk. És még ment egy pár évig. Aztán profivá kellett volna válni, de az már két lépés volt, ami nagynak bizonyult. Civil szervezetként főleg, így 2011-ben volt az utolsó gyárfeszt.

 

ÁTNYERGELTÜNK…

2009 a költözés éve, a dohos pincének vége. Bár nem mi akartuk, egy szebb helyre költöztünk. Ez volt a Széchenyi 28. Nagy, tágas, fényes polgári lakás lett az új Club Miskolc. A hely alkalmas volt nekünk mindenre. Lett külön iroda az önkéntes, és immáron hivatalosan is foglalkoztatott csapattagoknak, lett két közösségi helyünk. Kifestettünk, berendezkedtünk; szebben, mint voltunk. A klub egy nyilvános nappali lett, tele programokkal, önkéntesekkel, élettel, szabadidős és hasznos dolgokkal.

 

NYERTÜNK KÉT NAGYOT…

2011-ben végre nyertünk olyan pályázatot, amivel – nekünk nagy – projektet tudtunk csinálni. Az egyikben egészségre neveltünk, a másikban környezettudatosságot ültettünk a tudatokba.

 

NEMCSAK JÁTÉK ÉS MESE…

A Club Miskolc szép, a Club Miskolc jó, a Club Miskolc öröm. Volt. Merthogy a Club Miskolc nagy kiadásokkal is járt. A fenntartási költségekre hol volt pályázati támogatás, hol nem. A közüzemi szolgáltató pedig nem caritas. Nem volt olyan rendszeres bevétele a szervezetnek, amely megnyugtató lett volna számunkra. Így meg kellett hoznunk a döntés. A Clubot be kell zárni. Illően elbúcsúztunk. Volt sírás és nevetés. Vége lett.

 

KÖZHASZNÚ SZOLGÁLTATÁSOK…

Az évek során felhalmozott tudásra és tapasztalatra igény lett. Sokan ismertek minket, a csapatot. Több projektbe bekapcsolódtunk, és nyújtottunk közhasznú szolgáltatást, abban, amiben igazán jók vagyunk. Táborozás, kirándulás, tréning, közösségfejlesztés, tanácsadás, miegymás, ami passzolt az alapszabályunkhoz. Profik lettünk. A régió több kistérségéből érkeznek megkeresések, folyamatosan dolgoznak a kollégák, hogy a fiatalok számára, a legjobb szolgáltatást nyújtsuk megyeszerte. Kialakítottunk egy kis tangazdaságot, ahol gyerekek tanulhatják a háztáji gazdálkodást.

    

AZ EGYIK LEGJOBB DOLOG…

Az egyik legjobb dolgot úgy hívják ERASMUS+ (a megboldogult YIA helyett). Fiatalok, nemzetek, nézőpontok, témák, tanulás, bohóckodás, barátok, együtt. Az ERASMUS+ csereprogramok, olyan táborozás szerű nemzetközi csereprogramok, ahol különböző nemzetek fiataljai közösen dolgoznak és töltenek el szabadidőt a fogadó szervezetnél egy-két hét időtartamban. Évente már három alkalommal vagyunk vagy küldő, vagy fogadó szervezet. 

 

A KICSI KOCSI…

Egyre több feladat, egyre több út, egyre több vidéki program, egyre több csereprogram, egyre több fiatal. Saját gépjármű nem volt, ezért pályáztunk. Nyertünk. Nyár végén meg is érkezett a szép új gépjármű, és azonnal munkára is fogtuk, hiszen 2014 őszén négy nemzetközi csereprogramot bonyolítottunk, és számos hazai közhasznú szolgáltatást nyújtottunk.

 

PRODUKCIÓK

Igény volt kulturális, közösségi, zenés, színházi produkciókra és kiállításokra. Közösségi klubunk, közösségi irodánk és kertünk, valamint külső helyszíneken neki indultunk jobbnál jobb produkciókat bemutatni: szobaszínház, kamarazene, könnyűzene, bábszínházi előadás mi szem szájnak ingere.

 

Hát így volt az elmúlt 9 évünk. Itt járunk most, még mindig tele tervekkel.